Ez a bejegyzés a Blades of Glory: Navigating the Scapular Neurofascia (http://www.neurofascia.com/2013/09/07/blades-of-glory-navigating-the-scapular-neurofascia/) cikk alapján készült.

Ez a bejegyzés az idegek helyére, tapintására és mechanikai környezetére fókuszál. Az idegek beszorulásának élettana és a speciális diagnosztikai / értékelési kritériumok itt nem szerepelnek.

"Mindig fájdalmat éreztek itt" - mondja a páciense, és a lapockája környékére mutogat. Diagnosztikai értelemben mondja ezt, mintha ezzel pontosan meghatározná a problémát de Ön nem osztja a lelkesedésüket. A negyedik páciens ő ma, aki bevallja az ilyen kényelmetlenséget, és figyelembe véve a laptopok és a kormánykerék köré tekeredő emberek egyre növekvő számát, Ön valószínűleg továbbra is találkozni fog lapocka fájdalmakkal küzdő páciensekkel. Meg lehet bocsátani, hogy elhibázta az egyes eseteket együtt, vagy azon tűnődve, hogy a szolgálatai tartós változást hoznak-e létre. Ön megteheti, hogy minden esetet egyformának fog fel, de törekedhet arra is, hogy tartós javulást eredményező kezelést végezzen.

De a lapocka problémák gyakorisága nem vezethet bennünket arra, hogy minden szenvedőt azonos bánásmódban részesítsünk, és távol tartsuk magunkat a hosszú távú javulás létrehozásának kihívásától. Lapockáinkat állandóan, mindenféle módon használjuk, így nem meglepő, hogy több különböző iskola jött létre a scapularis fájdalom és diszfunkció magyarázatára. A domináns modellek a következők:

- izomcentrikus ("feszes pectoralis major, túlfeszített rhomboideusok"),

- csontvég-centrikus ("bordafej diszfunkció"), vagy

- funkció-központú ("helytelen stabilizálás / aktiválás").

Ezek közül egyik modell sem zárja ki a másikat... valójában azt javaslom, hogy ismerkedjen meg ezek mindegyikével. De mindegyik területen vannak vakfoltok, és ha a felsorolt modellek egyike sem helytálló, arra kérem Önt, hogy tekintse a lapockákat körülvevő neurofasciális szöveteket úgy, mint a vizsgálat elsődleges területét.

A Durától kifelé

A helyi idegi feszültségmintát Ön nem tudja összekapcsolni az egész rendszerrel, ha nem képes átlátni, hogy a durazsák mit tapasztalhat. Csak a helyi feszültségre koncentrálni helyes lehet, ha a páciens nagy lazaságot mutat a rendszerében. De mi van, ha az egyik vagy mindkét sciaticus ideg nyomás alatt van? Mi van azzal a régi L4 porckorong sérvvel? Volt sebészeti beavatkozás a vesék körül? Lehet ellenirányú C1-C2 rögzülés? Végezze el legalább a középvonali feszültség nagyvonalú felmérését - függetlenül attól, hogy az kiterjedt-e, és honnan származik -, mielőtt a helyi területre fókuszálna.

A scapulától a duráig a mechanikai feszültség elsődleges vektora a felső és a posterior brachialis plexuson át halad. Mivel a középső nyaki ideg gyök (szemben a háti és az ágyéki unokatestvérével) kis kötőszalaggal rendelkezik a kilépő keresztmetszeténél, a brachialis plexus idegi feszültsége szokatlanul erős hatást gyakorolhat a gerincoszlopra. Tehát ha felmerül, hogy a C5 és a C6 oldalirányban elcsúszott vagy elfordult, nézze meg a scapularis neurofasciát ugyanazon az oldalon.

Felszíni idegek

Mielőtt a jól ismert izomzatba és a lapocka csontjaiba merülne, értékelje a bőr mozgékonyságát és érzékenységét. A bőr idegek a mély fascia első rétegében gyökereznek és a bőr alatti fasciában ágaznak szét. Amikor begyulladnak, ezek a felszíni idegek fájdalmat, a fascia letapadását és visszaható ingereket válthatnak ki. (Szórakoztató kísérletként próbálja meg csak ezt a felszíni réteget megdolgozni, és végezze el a scapuláris mobilitás értékelését előtte és utána.)

Supraclavicularis idegek (C3-C4): A kulcscsont elülső része felett áthajolva, az acromionhoz és a lapocka él oldalához rögzülve helyezkednek el ezek a nyaki plexusból származó, vékony, szerteágazó rostok. A clavicularis és acromialis csonthártya felszínén ezek, mint kemény szálak tapinthatók ki.

C5-T7 Dorsal Rami, azaz Posterior ramus (mediális ág): Ezek az ideggyököktől hátrafelé, a paraspinális rekeszeken és a gerinchez kötődő scapularis izmokon keresztülhatolnak, majd az oldalsó felszíni réteghez csatlakoznak a spinális processustól kb. 1 cm-re. Innen oldalirányban és alul haladnak, nagyjából a klasszikus dermatomákkal együtt. (Figyelem, a dermatoma térképek vizsgálata során: a bőr innervációja nagyon szabálytalan és redundáns.) A posterior ramus idegek irritálódhatnak az ideggyökben (például a bordafejek subluxációjában), perforációiknál ​​vagy ahol átmennek a lapockán. Néha a scapula szárny mediális szegélye "kaparó" hatást gyakorolhat ezekre az idegekre, és helyi szinten gyulladást okozhat.

Járulékos ideg (XI. agyideg, (Nervus accessorius)): részben csatlakozik a bolygóideghez és annak bizonyos területekre kiterjedő mozgató működését végzi. Önállóan beidegzi a trapéz- és a fejbiccentő izmokat. A járulékos ideg tisztán motoros ideg, amely koponyai (cranialis) és a gerincvelői (spinalis) gyökereinek egyesülésével jön létre.

Egy különös hibrid ez, mivel ez az ideg a gerincben lévő gerincvelőig terjed, és a C1-C5 gyökeiből gyűlik össze, felmászik a koponyaalapba, majd kilép a Foramen jugularen. (Ezért ne hagyja figyelmen kívül a nyaki durát, amikor ezt az ideget kezeli). A kijárattól a járulékos ideg két részre oszlik: az egyik Sternoclidomastoideus rész (elülső), a másik a Trapezius-rész (hátsó rész).

A Trapezius mentén, annak alsó részénél tapintható ki, olyan érzés, mintha egy szelíden elágazó szőlő lenne, amelynek fő törzse kb. 1 cm-re van a scapula középső vonalától. A Posterior ramushoz hasonlóan ez az ideg is irritálódhat a lapocka túlzott mozgása miatt, és hasonlóképpen a lapocka elcsúszása vagy előre billenése miatt is.

A lapockához kötött idegek

Ezen idegek kitapintása nagyobb kihívást jelent, mert ezek esetében már nincs meg a felszíni idegek könnyű átláthatósága, tapinthatósága. De ne adja fel! Óvatosan, kíméletesen hatoljon le a megfelelő rétegbe, és keresse meg az izmok és fasciák rétegei közötti gumiszerű vastagodásokat. Ezek sokkal nyilvánvalóbbak lesznek, könnyebben érzékelhetők tapintással, ha gyulladtak, és jól reagálnak a szelíd mobilizációra.

Dorsalis scapularis ideg (C5): Ez a gyakori bűnös a brachialis plexus felső szélénél jön le, odatapad a levator scapula oldalirányú alsó részéhez, majd ravaszul beletekeredik a levator és a romboideus minor és a major izomkötegekbe. A fő törzse relatív könnyedséggel tapintható a levator felső-elülső oldalának a lapocka felső éléhez való tapadásánál.

Megfelelő gyakorlattal a romboideus kellő mélységben történő tapintásával is érezheti, közvetlenül a lapocka középső éle mellett. (A lapocka passzív mozgatása esetén a lapockával együtt mozog.)

Suprascapularis ideg (C5-C6): A lapocka egyes izmainak beidegzéséért felelős, nevezetesen a supraspinatus és infraspinatus izmokért. Ez a rotátor-köpeny ideg is a felső brachialis plexusban kezdődik - csak kb. 2 cm-rel távolabb. Innentől a supraspinatus izomba hátulról vág ügyesen egy mély alagutat, majd egy szűk lyukon keresztül a suprascapularis bemetszésnél lép ki és megy tovább az infraspinatus izomba. Tehát keresztül megy a supraspinatuson, a lapockaél oldala mellett kígyózik, behatol az infraspinatus izom hasába, és szintén küld egy ágat az oldalsó-felső glenohumeralis ízület felé.

A Suprascapularis ideg különösen sérülékeny a suprascapularis bemetszésnél. Ha a lapocka krónkusan lefelé van elfordítva, maga a lapocka képes az ideget irritálni a túlzott feszülés miatt. A supraspinatus izom deformációja vagy feszülése esetén az ideg hirtelen nyírást szenvedhet el (és esetenként részleges idegkiesést) az izom és a bemetszés határán vagy akörül. Ez a sérülékenység azonban a jó kezelhetőséget is biztosítja számunkra: az ideg gyengéd kioldása közvetlenül a suprascapuláris bemetszés előtt meglepő mértékű megkönnyebbüléshez juttathatja a pácienst.

A Subscapuláris "trió": A könnyebb megjegyezhetőség érdekében egy csoportba gyűjtöttem a felső Subscapuláris (C5-C6), a Thoracodorsalis (C6-C7-C8) és az alsó Subscapuláris (C5-C6) idegeket. Csoportként mindannyian a Brachial plexusból erednek, a hátsó kötegből, és csatlakoznak az elülső subscapularis fasciához. Egyidejűleg beidegzik a subscapularis, latissimus dorsi és a teres major izmokat. Ezek gyakran irritálódnak, amikor egy eltolódott és / vagy nyomás alatt lévő lapocka a felső bordákhoz szorítja és dörzsöli őket.

A "trió" kitapintható a subscapula szokványos megközelítésével: Tegye az ujjbegyeit a lapocka elülső részére, és érezze a síma epimíciumot amíg - a középső izomhasnál - a fascia gumiszerűvé és letapadtá válik. Ez az a fascia burkolat, mely tartalmazza a "triót", és ezek gyakran hálát adnak Önnek, ha mérsékelt statikus nyomással vagy nyíró mozdulatokkal eléri a fascia felszabadítását. (Az epimícium egy szálas szövetburkolat, amely körülveszi a vázizomokat. Ez egy sűrű, szabálytalan kötőszövet réteg, amely az egész izomot körülveszi, és védi az izmokat az egyéb izmokkal és csontokkal való súrlódástól.)

 Axilláris ideg (C5-C6): Gyakran elfeledett, de sűrűn okoz panaszokat ez a szinte mindig feszített állapotban lévő ideg, amely szintén a Brachial Plexus hátsó kötegéből ered, röviden csatlakozik az Subscapularis fasciához, majd utána hátulról, közvetlenül a humeral fej alatt bújik át éppen a teres major / lattisimus dorsi ínje fölött. Innen kis ágat küld a Teres Minornak, míg fő ága a humeral fej körül tekereg, és mind a deltoid, mind az alsó-laterális glenohumeralis ízületet beidegzi.

Ennek az ízületnek a beidegzése kulcsfontosságú, mivel az Axilláris ideg erősen felelőssé tehető a korai stádiumú fagyott váll szindrómáért, és úgyszintén a rotátor köpenyben hagyományosan előforduló szakadásért. A lapocka nyomása, lefelé fordulása és a humeralis medialis rotáció (másszóval 'görgős bőrönd póz' tökéletes recept a krónikus gyulladás kialakulásához ebben az idegben.

Ennek az idegnek a humerus közeli megtalálásához csúsztassa az ujjait végig az elülső Subscapularis mentén. Találni fog egy vastag, lágy területet a Subscapularis izom-ín csatlakozásánál, ahol az Axillaris ideg alábukik a glenohumeralis ízület felé. A hátsó oldalon kövesse a triceps hosszú fejét egészen az infraglenoid gumóig. Ezután tolja az ujjait hátulról, félretolva a deltoideus hasát, és meg fogja találni meg az ideget egy vastag fasciális tok belsejében.

Szintén említésre érdemes

Bár nem kapcsolódik közvetlenül a lapockához, az egész Brachial Plexus, és különösen a posterior ágak, mint a radiális és a hosszú hátidegek, befolyásolhatják - és befolyásolják is - a lapocka mozgását. Ezért jó kezdeni és befejezni a távolabbról történő megtekintéssel, így az újonnan megtalált sajátosság nyomán nem hagyja figyelmen kívül a nyilvánvalóbb nagyobb mintázatot, az összképet.

Ez a bejegyzés azt az elképzelést támasztja alá, hogy egy tisztességes térképen és némi türelmen keresztül meg lehet tanulni látni és érezni ezeket a struktúrákat a gyakorlatban. És jó klinikai stratégiákkal kombinálva ... hatékonyan kezelheti is őket. Sok sikert!